Van egy fura érzésem. Néha úgy érzem, többet látok, mint azok, akik benne dolgoznak. Aztán meg azon kapom magam, hogy lehet, én sem látom elég mélyen. Ez most Dunning–Kruger? Vagy csak tapasztalat? Vagy mindkettő? Nézzük meg együtt, hogy mi is ez az egész.
A szerepjáték, amit senki nem kért – én meg eljátszottam
Két évtizede kerülgetem ezt a témát. Hol kereskedőként, hol megrendelőként, hol kivitelezőként, hol tanácsadóként, hol mind egyszerre.
Nem volt ez tudatos stratégia, inkább sodródás, belső kényszer, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy:
👉 Ismerem a kivitelező nyelvét.
👉 Értem, mitől fél a megrendelő.
👉 Látom, mit tol a kereskedő.
👉 Tudom, mivel küzd az energetikus.
És mindezt nem egy-egy projektből, hanem rendszerből látom.
A paradoxon: aki meg tudja csinálni, nem biztos, hogy érti is
Ez nem bántás. Ez egy tapasztalati tény.
A szakik tudnak dolgozni. Gyakran nagyon jól. De sokszor fogalmuk sincs, hogy miért úgy működik a rendszer, ahogy. És nem is baj – nem az ő dolguk. Viszont ha valami félremegy, akkor nem is tudják megmagyarázni. Se a megrendelőnek, se maguknak.
„Így szoktuk.”
„Soha nem volt vele baj.”
„A gyártó is ezt mondta.”
Ez a mondatcsokor gyakorlatilag a felelősség-defibrillátor. És amikor egy laikus megrendelő ezzel szembesül, csak egy dolgot érez: nem kontrollálja a saját projektjét. Sem ő, sem az, akinek szerinte kéne.
Na, itt jövök én.
Az én tudásom nem mély. Szerteágazó. De az igazán.
A klasszikus Dunning–Kruger effektus szerint az inkompetens ember túlértékeli magát, mert nem tudja, mit nem tud. ( Miközben a magas kompetenciájú személyek pedig gyakran alábecsülik magukat. De ez egy másik történet.)
Én meg azt érzem, túl sokat tudok ahhoz, hogy csak egyféle nézőpontban maradjak, és túl keveset ahhoz, hogy mindenbe specialistaként szóljak bele.
És mégis… amikor egy rendszer összeomlik, amikor három külön szakember háromféle ellentétes tanácsot ad, és a megrendelő csak néz ki a fejéből — ott én vagyok a híd a megoldáshoz vezető úton..
A HomlokzatOnline nem „szakiportál”. Inkább: iránytű.
Nem akarok mindent jobban tudni.
Nem is tudok.
De tudom, mit nem tud a kivitelező.
És tudom, mit nem ért a vevő.
És azt is tudom, melyik anyagnál mit fognak mondani a kereskedők.
Ez a tudás nem tankönyv. Ez harctéri.
És pont ezért értékes.
Mi következik ebből?
Nem az vagyok, aki „mindent jobban tud”.
Én az vagyok, aki össze tudja hangolni azokat, akik a saját területükön jól tudják, amit tudniuk kell..
Ez a különbség.
És ezért hoztam létre a HomlokzatOnline-t.
Mert a kivitelező, az energetikus, a pályázatíró, az anyagos, a megrendelő – mind mást akar.
De a projekt csak akkor lesz jó, ha valaki tudja, mit akarnak együtt.
Zárásként: ha bizonytalan vagy, az nem a gyengeséged jele. Hanem az, hogy észreveszed, hogy választani kell.
És ha választani kell, jó, ha van valaki, aki már járt minden ösvényen.
